Barátaim

2008 november 8. | Szerző: Baktai Faragó József |

 

           ÜZENET

Hozzátok üzenem:

versben botladozó barátok,

tépett tollú álmok,

szárnyaló szerelmek.

Ti röpítsetek engem

visszatérő madárként

elődeim csontszárnyain!

Belém ne haljon:

álom,

vers,

szerelem.

 

LEVÉL BARÁTAIMNAK

 

Barátaim, ismét közelít

csillag-szekéren éjszakám.

Mindenem ezen a szekéren döcög:-

kölyökkori álmaim,

félszárnyú szerelmeim,

s vélem vénülő verseim.

Boruljön fölénk

csillag-szögekkel kivert éjszakánk.

Világoljon űri-lámpásként a Hold.

Álljunk tetőtől talpig ebben az

ezüstösen fuldokló fényben.

Őrködjünk a világot féltő emberért

a felrepedt szemű hajanalok

havas tenyerén.