Gyermekkor

2008 október 31. | Szerző: Baktai Faragó József |

                    

Édesanyám és Édesapám a háborúban meghalt, így csak verseimmel tudok emlékezni rájuk.

Lobogjanak értük a gyertyák és verseim állítsanak emléket nekik. 

                   AMIKOR

 

Amikor anyám két ágyúlövés között,

kormosan a világra lökött,

keservesen megkönnyeztük

azt a hajnalt.

Apám a Kárpátok lábánál,

forró ólmoktól

örökre ottmaradt.

Anyám térgid véresen,

karján rongybacsavart

árva gyermekével,

halott apám fölött,-

tébolyultan állt

és nevetett.

 

             ÁGYADNÁL A CSILLAGOK

 

Ágyadnál csak a csillagok zokogtak.

Szekéren nyikorgott eléd a halál.

 

Csöndet görgető imádhoz térdeltek

angyalaid: kivetettséged és a magány.

 

Gyönggyé, zafirrá szépült könnyedben,

csillogott a baktai-homok, méhed-hazám.

 

Sebzett szárnyakkal jövök.

Fehér ingem alatt őrzöm

fekete lángjaid – anyám