Hóeésés után indul ez a vers, a hajnal havas tenyerén. Papíromon reszketnek a szavak, s vacognak a képek. A villanypóznák zuzmarás húrjain didergő karácsonyi dalt játszik a szél. Bennem a vers mindig csak félbemaradt építmény, perlekedés önmagammal, s másokért kiáltó- ünnepet féltő félelem.